ha nem

ha nem teszünk azért lépéseket, hogy újabb közös élményekkel gazdagodjunk, akkor a felejtés közelebb van, mint gondolnám.
a probléma csak annyi, hogy ez az első viszontlátás alkalmával elszáll, mintha nem is lett volna.
ez pedig be fog következni, szükségszerűen.
addig tehát élvezem azt a kényszerű szabadságot, amit ő választott és ami valójában jó, miközben borzasztóan rossz. kicsit üres így.


hiányzik néha egy kis fájdalom, máskor meg nem bírom, azt hogy folyton megkísért..