tagadhatatlanul várom a napot.. amikor végre újra látom.. pedig félelmetes körülmények várnak rám, a versenyhelyzet és minden ilyesmi, feszélyezőtényezős kiskorúak vagy majdnemkiskorúak társaságában nem tudom mi lesz.. mindenesetre nem egyszerű az élet, de most mégis úgy érzem magam mint egy kisgyerek karácsony előtt, az az izgulós fázis amikor icipicire zsugorodik az ember gyomra és fél, mégis örül.. retteg mégis boldog.. és ilyenek.. egyszerre csodás és rettenetes érzés, érzed azt a veszélyt hogy pofára eshetsz.. mégis várod a pillanatot ...
szédülten zuhan vissza ki túl magasra szállt.. ne a felhőkön lovagolj, a földön járj ;)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése